Lélekmasszázs helyett hátmasszázs

Odakint kezdenek megjelenni a karácsonyi fények, de a színpadokon sötét van. A járvány miatt az online előadásokat leszámítva nincs élet, nincsenek fények, nem gördül le és fel a függöny. Ez a színházban dolgozóknak igazi csapás, de a színház szerelmeseinek sem könnyű.

Az előre megvett jegyeim árát mindenhonnan visszakaptam, de ettől nem lesz sokkal könnyebb a dolog. Maszkban mászkálok fel és alá (már ha épp van valami jó okom kimenni), ráadásul odakint sötét az idő, minden komor. Minden csupa stressz és feszültség – és nincs ott a színház, hogy lelazítson, elvarázsoljon, ahogy mindig szokott.

Amikor kijövök egy előadásról, feldobottnak, lazának érzem magam, mintha egy másik világba látogattam volna el, és azalatt kipihentem volna ennek a világnak minden nyűgjét és baját. Hiányzik.

Ekkor rájövök, hogy egyszer éltem már át hasonlót a színházon kívül is: egy jó masszázs után. Mikor kisétáltam, mindenem laza volt, nem volt feszültség a testemben, és este úgy aludtam, mint a bunda. Szükségem van erre az élményre – és ha már nincs színház, a lélekmasszázs helyett a hátmasszázs is megteszi.

Egy barátom ajánlott egy masszázs szalont a belvárosban, ami szerinte szuper, ami csodát tett vele. Szerencsére épp thai masszázs akció van náluk, úgyhogy foglalok egy időpontot – lássuk, megint utolér-e a varázslat.

A nyugalom szigete a Király Utcában

No, hát túl vagyok rajta. Most úgy érzem, a felhők felett járok, de azért megpróbálok objektív maradni.

Maga az időpontfoglalás zökkenőmentes volt a weboldalon, és a 20%-os thai masszázs akció is kedvemre való volt. 😊

Van náluk mindenféle verzió: páros masszázs, hátmasszázs és talpmasszázs, kókuszolajos és meleg olajos masszázs… Én gondoltam, köszönöm szépen, de óvatos ember vagyok, maradnék egy klasszikus hátmasszázsnál. A masszázs hosszát is én határozhattam meg, és úgy voltam vele, hogy ha már egy színházi előadást váltok ki ezzel, miért ne válasszam a leghosszabb, 1,5 órás verziót?

Amikor beléptem a szalonba, az egyik vágyam rögtön teljesült. A szürke, hideg és kissé kihalt Budapest után ugyanis (épp, mint a színházban) mintha egy másik világban találtam volna magam. A berendezés, a színek, a falak, a személyzet mind melegséget és nyugalmat árasztottak magukból.

Csak egy dologban hasonlított a „bent” a „kint”-hez. Itt is mindenkin maszk volt. Aminek persze örültem: a szalon munkatársai nagyon-nagyon komolyan veszik a járványügyi szabályokat. A masszázsszobát például előttem és utánam is alaposan fertőtlenítették, a maszk pedig végig a masszőrön volt. Ez egyébként semmit nem vett el az élményből, sőt, segített, hogy biztonságban érezzem magam.

Eleinte egyébként kissé feszélyezett a helyzet. Nem vagyok nagy „masszőrhöz-járó”, fogalmam sem volt, hogyan kellene viselkednem. Azon gondolkodtam, biztos csevegnem kell majd közben, mint a fodrásznál. De senki sem kényszerített erre, és őszintén szólva voltak olyan pillanatok, amikor nem is tudtam volna megszólalni. Maga a masszázs ugyanis meglepően intenzív volt. Nem a már ismert „álomba masszírozós” élmény, inkább amolyan „mindenemet átmozgatós és átdögönyözős”.

Közben is remekül éreztem magam (eltekintve néhány pillanattól, amikor a hátamban lévő, letapadt izomcsomóhoz értünk), de az igazi meglepetés a masszázs után ért. Szó szerint úgy éreztem, illetve még mindig úgy érzem magam, mint aki újjászületett. Az izmaim kilazultak, én pedig hetek óta először nyugodt vagyok, vidám, és felszabadult.

Fantasztikus élmény volt, és biztos, hogy nem az utolsó alkalom, amikor meglátogatom a Karma thai masszázs szalonjait. Tudjátok mit? Akkor is járni fogok, ha újra kinyitnak a színházak. De addig is eljövök két hetente egyszer. Szükségem van arra az érzésre, hogy pár percre letehessem a világ súlyát a vállamról – és úgy tűnik, erre megtaláltam a második módszeremet is.