Mindnyájan hallottunk már, ha máshol nem, általános vagy középiskolai irodalom órán olyan írókról, költőkről, akik nem vetették meg a tudatmódosító szereket, legyen szó ópiumról, kokainról (amely még legális is volt a 19. század végén az Osztrák-Magyar Monarchiában, sőt, Freud is ajánlotta, de csak egy jó barátja haláláig, amely nagyon megviselte), marihuánáról vagy természetesen a legkönnyebben elérhető, és a történelem legnagyobb részében teljesen legális alkoholról (a nyugati világban). Egyesek arról értekeznek, hogy a művészet és az alkohol elválaszthatatlan egymástól.
Az alkotás folyamatában azonban az alkohol fokozott használata a tudósokra, tudományok művelőire nem jellemző, hanem az egyes művészetek képviselőire. Hiszen, míg a tudomány racionális, logikus, jól átgondolt gondolatmenetet igényel (ne felejtsük el azonban, hogy sok tudós bizonyos drogokkal, tudatmódosító szerekkel segíti a fókuszálást), amelyet az alkohol használata csak ront. A művészi alkotás azonban különleges, kiváltságos pillanat, tudatállapot, amelyet sokszor váratlanul ér el az ember, akár a legkevésbé várt időpontban. Az alkohol egyes művészeket átsegíthet az akár kínos, hosszadalmas, nehéz folyamaton, amíg elér az alkotás “isteni szikrájához”. De természetesen az alkohol nem csodaszer, tehetségtelen művészekből sohasem teremt zseniket.
De ha el is tekintünk az alkohol közvetlen segítő hatásaitól, a “művészi típusnak” eligazodni a mindennapokban sokszor sokkal nehezebb, mint az “átlagos fazonnak”, így az alkohol ebben segítségre lehet, a művész típusa “jól illik” az alkohol fogyasztókéhoz. Eszünkbe juthat Charles Baudelaire: Az albatrosz című verse.
Az alkohol rendszeres fogyasztása könnyen alkoholizmushoz vezethet, és nem csak a művészek körében… Ha ismerünk alkoholistát, esetleg mi magunknak van alkohol problémája, betegsége, segítséget kell kérni. Sok alkoholista nem is tudja, hogy külső segítség nélkül ez a betegség progresszív módon tönkreteheti az életét.
Kicsit eltávolodva a művészvilágtól, ismerkedjünk meg egy család történetével: ők túljutottak az alkohol kemény válságán, és létrehozták a Felépülők nevű Családi Felépülési Központot. Az alkoholproblémák bizonyos szempontból viszonylag későn érkeztek, amikor a gyerekek már tinédzserek voltak, a nagyobb lány közel nagykorú, míg a kisebb fiú felső tagozatos általános iskolás. Ekkor, a nyugdíjhoz közeledve az édesapa először hétvégenként kezdett nagy italozásokba, amelyek megnehezítették, sőt, megkeserítették a család életét, majd a helyzet hamarosan tovább romlott, amikor a nyugdíjjal a heti és napi rutin is eltűnt a család életéből, és mindegy volt már, hogy hétköznap vagy hétvége van, az apa italozása nem állt meg.
Sosem fogjuk megtudni (hiszen az idő kerekét nem lehet visszaforgatni és a fontos “ha” kérdést feltenni), mennyire volt mindez közvetlen hatással a fiú, Dániel életére, de már általános iskolában, hetedikes korában, egy szilveszteri bulin több órás képszakadásig itta magát, majd általános iskolában rákapott a néhány hetente megismétlődő “padlóig” tartó részegségre.
Egy rövid időszakú gyári munka, majd középiskola sem segített, a néhány hétből minden hétvége lett, és a szociális ivás sosem ment: a mértéket nem volt képes tartani egyetlen alkalommal sem. Ahogy az édesapa igyekezett sok különféle eszközzel megbirkózni az alkoholizmussal, a család egyre közelebb került a széteséshez. Nem is lepődünk meg talán, ha megemlítjük a külön költözést, a válást, a kommunikáció megszűnését, de az édesapán szerencsére az ún. Szigligeti terápia segített, amely óta máig is józanodik.
Az ő segítsége is kellett ahhoz, hogy Dániel abba tudja hagyni az italozást, amely egyre inkább veszélyes, komoly alkoholizmusra kezdett hasonlítani. Ennek már tíz éve, és a család (az édesapa, édesanya és Dániel) úgy döntöttek, hogy az ő életüknek az ad értelmet, ha másoknak is segíteni tudnak, hogy maguk mögött hagyják az alkohol betegséget. Így alapították meg a Felépülők Rehabilitációs Központot, és ők maguk is szakemberré váltak. Ha Addiktológiai konzultánsok | Addiktológus magánrendelés az, amit keresünk, ebben a központban megtaláljuk. A 8 itt dolgozó szakember közül háromról már ejtettünk szót, rajtuk kívül találunk még 4 felépülőt: hárman tapasztalati munkatársként dolgoznak, egyikük pedig OKJ-s ápoló és szociális munkás, míg a szakmai hátteret a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetének Addiktológiai Osztályának osztályvezető főorvosa adja, aki pszichiáterként és addiktológusként dolgozik.
Addiktológiai konzultánsok | Addiktológus magánrendelés. Mindkettő a családi központ portfóliójának része: hiszen itt négy féle, különböző segítséget kaphatunk 15.000 Ft és 1,2 millió Ft összeg között. Az olcsóbb termékek az állapotfelmérés, az egyéni és a családi konzultáció, alkalmanként 15-25.000 Ft között (ezekre van lehetőség Budapesten, Veszprémben és a központban is), míg a jelenlegi helyzetben az online megoldás lehet a legjobb. A magasabb árú “csomag” pedig egy komplex kezelés amely egy 28 napos bentlakásos programot biztosít, amely szemben az állami kezelésekkel, ahol 3-6 hónap, de néha 1,5 évig is eltarthat, itt 4 hét alatt (amelyet sokkal többen engedhetnek meg maguknak anyagilag – hiszen ez kb. egy évi szabadság teljes kivétele, nem egy negyed, fél, teljes év vagy akár még több kihagyása!) óriási százalékban (a honlap szerint ez 70-75%) sikerül teljesen kigyógyítani a betegeket az alkoholizmusból. Az itt használt Minnesota módszer lényege, hogy az alkoholizmus betegség, amely úgy tartható tünetmentesen, ha a betegek abszolút abbahagyják a alkohol fogyasztását a józanodásra, az életük hátralévő részében. Ez elsőre nagy áldozatnak tűnhet, de akinek van visszaeső ismerőse (sajnos ez különösen gyakori azok esetében, akik egyéni erőből igyekeznek abbahagyni a fogyasztást, de ez bármilyen okból nem sikerül), tudhatja, hogy egy ilyen gyógyulás ennél sokkal nagyobb áldozatot is megér.