Próba a zenekari árokban, otthon pedig egy csendben feladott szennyvízszivattyú

„Halkabban, a zenekar elnyomja a színészt!” – kiáltott le a rendező a nézőtér közepéről, és a karmester egy legyintéssel megállított minket. A zenekari árokban ültem a zongoránál, ahogy minden ősszel, amikor a városi színház zenés darabot próbál, és én a zeneiskolai órák után esténként beülök kisegíteni. Fentről csak a reflektorok fénye szűrődött le, a kottám szélén a ceruzajelek már egymásra torlódtak. A rendező szerint a jó kíséret olyan, mint a jó súgó: akkor dolgozik a legjobban, ha a nézőtéren senki sem veszi észre. Újrakezdtük a dalt, és most már csak a zongora alsó hangjai tartották a színésznőt, mint egy kéz a háta mögött. A végén a rendező felemelte a hüvelykujját, és ez nálunk többet ér, mint egy taps.

Hazafelé a kocsiban még a dallamot dúdoltam, otthon azonban egészen más, sokkal kevésbé kellemes hangok vártak.

A házunk mélyebben fekszik, mint az utcai csatorna, ezért a szennyvíz egy aknán át jut ki, ahol egy darálókéses szivattyú nyomja tovább. Ezt a gépet később a szivattyubolt.hu oldalán kellett pótolnom, addig viszont évekig rá sem gondoltunk, ahogy a rendező mondta a jó kíséretről. Aznap este viszont a pince felől furcsa zúgás jött, másnap reggelre pedig a fürdőszobában lassabban folyt le a víz, és a kertben, az akna fedelénél kellemetlen szag terjengett. A feleségem azt mondta, ez nem várhat a hétvégéig, és igaza volt: két nap múlva vendégeket vártunk, a lányunk születésnapjára.

Este, a próbáról hazaérve egy otthonfelújítós fórumon olvasgattam, és ott találtam egy hosszú hozzászólást valakitől, akinek ugyanez volt a gondja. Ő írta, hogy a szivattyubolt.hu oldalán a szennyvízszivattyúk külön kategóriában vannak, a darálókésesek is, és hogy a bolt kollégái segítettek neki eligazodni. Ez megnyugtatott, mert én a kottához értek, nem a csövekhez.

Másnap reggel, az első óra előtt felhívtam egy csatornaszerelőt, akinek a számát a feleségem egyik kollégájától kaptuk, és még aznap délután kijött. Gumikesztyűt húzott, felnyitotta az akna fedelét, és egy lámpával sokáig vizsgálta a vízszintet. Aztán kiemelte a szivattyút, letette a fűre egy fólia közepére, és megmutatta, hogy a motor elfáradt, a kések körül pedig lerakódás gyűlt össze. Elmondta azt is, hogy egy ilyen gép évekig dolgozik szó nélkül, és a legtöbben csak akkor tudják meg, hogy létezik, amikor megáll. Közben a feleségem teát főzött neki, én pedig a teraszon ülve azon gondolkodtam, mennyi minden működik a házban úgy, hogy soha nem kérdezzük meg, hogyan. Ő választotta ki a cserét, és a főoldalon a kiemelt termékek között ott volt a Pedrollo Tritus is, ami az ő ajánlásai között is szerepelt.

A rendelést a szivattyú webshop oldalán adtam le, a próbára indulás előtt, a kottatáska már az ajtó mellett állt. A főoldalon azt is láttam, hogy kiváló Google minősítéssel büszkélkednek, és ez a fórumbejegyzéssel együtt elég volt ahhoz, hogy ne keressek tovább. A beszerelést a csatornaszerelő végezte, a bekötést pedig az ő villanyszerelő kollégája.

Azóta az akna felől nem jön se szag, se zúgás, a fürdőszobában pedig úgy fut le a víz, mintha soha nem lett volna gond. A feleségem azzal ugrat, hogy egy zenetanár, aki egy szivattyú webshop kosarát is megtölti, mindenre képes, de nekem elég annyi, hogy a gondom után újra elfelejthettem, hogy ilyen gépünk egyáltalán van.

A premieren megint ott ültem a zenekari árokban, és amikor a színésznő kiénekelte az utolsó hangot, eszembe jutott a rendező mondata a jó kíséretről. A házunk alatt dolgozó szivattyú is ilyen: senki sem tapsol neki, de nélküle szétesne az egész előadás. Ha valaki a kollégáim közül hasonló bajba kerül, a szivattyubolt.hu nevét adom tovább neki, egy jó szerelő telefonszámával együtt. És természetesen itt, online is szívből tudom őket ajánlani, ha szivattyúra vagy hasonló eszközre lenne szükség.